Színes mindennapok

Ha már őszről volt szó. és az iskolakezdésről, akkor itt egy pár órarend:

Tudom, tudom, még javában tart a nyár. De ma esett az eső, és így eszembe is jutott, hogy már augusztus vége felé járunk, és 10 nap múlva szeptember, és beköszönt a naptári ősz. Sokan nem szeretik ezt az évszakot, mert csak az esőre tudnak gondolni, de szerintem nagyon szép ez az időszak is. Pedig sok oka van annak, hogy miért lehet szeretni.

Mióta nagy városban lakom ritkábban érzem, de otthon vidéken ilyenkor kilépve a lakásból lehet érezni igazán a természet illatát, látni a színét.

Már nincs olyan meleg, mint nyáron, amikor már nem tudunk hogy kivetkőzni magunkból, hogy elég jó legyen. Naponta többször zuhanyzunk, de sokszor még ezt is feleslegesnek érezzük, mert egy idő után már ezt sem érezni. Annyira élvezem, amikor nyitott ablak mellett pizsamában, nyakig betakarva kényelmesen lehet aludni, pihentetőbb még az alvás is ilyenkor!

Végre nem lesz kibírhatatlan a vasalás, és a hajszárítás után sem fogjuk úgy érezni, hogy zuhanyozhatunk újra!

Elővehetjük azokat a dolgokat, amiket eddig halogattunk. Lehet ez egy könyv, kötés, horgolás, varrás, hímzés, nyelvtanulás vagy a fotóalbumunk rendszerezése, hiszen eddig hiába szerettük volna ezeket megcsinálni, kicsalogatott bennünket a jó idő!

Végre vége a légkondi időszaknak. Hányszor dugult be a fülünk, fájdult meg a fejünk tőle! Ennek is vége!

Ráadásul elővehetjük azokat a ruhadarabjainkat, amelyek ha van egy kis súlyfeleslegünk, akkor el tudjuk takarni. Neki lehet állni a lakás és a ruhásszekrény lomtalanításához. Valamint kezdődnek a szezonvégi kiárusítások, akciók! Ilyenkor szeretek ágyneműt húzni, függönyt mosni is, tudatosan is lezárni az elmúlt évszakot!

Ilyenkor lehet nagyokat sétálni a parkokban, gyerekkel, kutyával, hiszen nyáron még ehhez sem mindig van megfelelő hőmérséklet.Ilyenkor többet, tovább bírok túrázni, és van kedvem kimozdulni otthonról, nem szívja ki az erőmet a meleg. Ilyenkor nagyon jó kirándulni, főleg ki a természetbe. Túrázni, skanzenbe menni. Lehet terméseket, faleveleket gyűjteni, hogy abból gyerekkel mindenféle figurákat, és  képeket lehessen készíteni. Lakást lehet dekorálni, ajtóra díszt készíteni.

Egyre többször fog a levegőben a gesztenye és a tök illata érződni. Ráadásul emlékszem még gyerekkoromról a cukorrépa illatára is, ami szintén ilyenkor volt érezhető a levegőben. Valamint a szüret hangulatát is imádtam, a friss must íze, és a különböző szüreti bálok és fesztiválok is elkezdődnek. Lassan szállingóznak az érett déli és szezonális gyümölcsök a boltok polcaira. A kiwi, a narancs, a mandarin, a szőlő, a szilva mind, mind zamatosabbak, ízletesebbek ilyenkor.

A nappalok egyre rövidebbek lesznek és hidegebbek ugyan, de ez jó alkalom arra, hogy ha időnk engedi, esténként egy pléd alatt egy forró teával vagy csokival könyvet olvassunk, filmet vagy mesét nézzünk. Szerintem ez is nagyon meghitt tud lenni.

A gyerekek nagy része izgatott lehet, mert kezdődik az iskola. Újra lehet találkozni a kis pajtásokkal, elő lehet venni az új könyveket, ceruzákat, táskákat, tolltartókat. Iskolásként imádtam csomagolni és kinyitni az új tankönyveket, füzeteket, alig vártam, hogy használhassam az új dolgaimat.

De talán a legjobb az őszben, hogy lassan rá lehet hangolódni az év végére. Hiszen csak ezután jön a java, a legszebb ünnepek. Gondoljunk csak a halloweenre, karácsonyra, szilveszterre és a mikulás napjára. A levegőben kezd érződni az izgatottság, ami a gyerekekből és az olyan fanatikus felnőttekből árad, mint amilyen én is vagyok! 🙂 Én már ilyenkor lesem a halkan elejtett óhajokat, agyalok az ajándékokon, díszítéseken, recepteken!

Még egy dolog, ami miatt várom az őszt, és az a sütés – főzés. Nyáron lusta vagyok, nem szeretek befűteni a 40 fokban a konyhába, de ahogy kezd hülni az  idő, úgy van egyre több kedvem bemenni a konyhába. Kedvet kapok a kalácsokhoz, kenyerekhez, nehezebb ételekhez. Nem vagyok befőző típus, de már most azon agyalok, hogy mivel fogom teletenni a fagyót, hogy ezzel is pénzt tudjak az év hátra levő részében spórolni. Ahogy hűl az idő, elkezdek húsleves főzni, gombócokat, gnocchikat készíteni, hogy bármikor elő tudjam venni!

Hogy mi a jó az őszben? Minden, csak nyitott szemmel kell járni, élni. Az esőben ne arra gondoljunk, hogy milyen rossz, hanem, hogy előkerülhet a kedvenc csizmánk, kabátunk, gondoljunk a megnyugtató hangjára, az eső miatt átázott falevelek illatára. Ilyenkor egyre több időt töltünk otthon együtt a családunkkal, hiszen nem mindig van kedvünk elmenni otthonról, így a hűvös össze is tudja hozni a családtagokat!

Nagyon szeretem ezt a dalt, gyönyörű maga a vers is, de gy ezzel a hanggal megzenésítve szerintem egyenesen gyönyörű!

Bevallom nem szeretem a süteményeket enni, de nagyon szeretem csinálni őket. Ellenben ez a süti még nekem is ízlett, remélem neked is fog!

Amerikai krémes:

Hozzávalók:

7 db tojás, 0,2 kg liszt, 0,25 kg cukor, sütőpor, 15 ek víz, 2-3 ek kakaópor

2 db vaníliás puding, 5 dl tej, 2-3 ek cukor

5 dl habtejszín

Elkészítése:

A tojásokat szétválasztjuk, most a tésztához csak a sárgája kell. Ehhez hozzáadjuk a cukrot és a vizet, robotgéppel habosra verjük. Ezután mehet bele a liszt, a sütőpor és a kakaó. Ha jól összekevertük, akkor mehet a sütőbe 180 fokon 20 percre.

Addig elkészítjük a krémet. A fehérjét habbá verjük, a pudingport elkészítjük. A meleg pudingba óvatosan belekeverjük a fehérjehabot.

A krémet a piskótára kenjük, és így sütjük még 15 percet.

A tetejére mehet a habbá vert tejszínhab – természetesen habpótlóval is ugyanolyan jó, már azzal is csináltam -, a tetejére mehet csokiforgács, vagy bármi más díszítés.

Szerintem egy nagyon egyszerű süti, és nagyon finom is! Jó étvágyat hozzá!

Nem tudom, hogy ki hogyan és mikor tanult meg főzni, de nekem nagyon sokáig a konyha volt a leggyűlöltebb helye a lakásnak. Otthon nem tanultam meg főzni, anyum nem erőltette, engem meg nem érdekelt. Amikor elköltöztem otthonról, egy olyan egyterű lakásba költöztem, ahol nem volt ajtó a konyhán. Ezért nap, mint nap szembesültem a hiányosságommal. Természetesen úgy kezdtem, hogy minden márka összes instant porát megvettem, és így főztem én, nagyon sokáig. Annyira nem értettem a főzéshez, és nem is szerettem enni, hogy az első csirkemellemet – apró kockára vágottat – másfél óráig pároltam, mert gőzöm sem volt hozzá, hogy milyen állagúnak kell lennie. Azután elköltöztem az akkori kapcsolatomtól, és a mostani páromhoz költöztem. Persze eleinte csak ő főzött. De mit tesz az igaz szerelem egy nővel?! Kedvet kaptam a konyhához, megkedveltem az ízeket, a fűszereket, a sütést és a főzést. Élvezettel készítettem el neki az egyre bonyolultabb ételeket, és melegséggel töltött el az, ha láttam, hogy jóízűen eszi azt amit neki főztem. Napról napra egyre kevesebb kész étel és porok voltak a kamrában, és egyre többször próbáltam ki az új ételeket. Ma már csak egy-két étel van, amihez port használok,  de csak azért, mert annyira ízlenek, hogy nem találok olyan receptet, amivel el tudom hagyni. Minden hónapban legalább egy új receptet próbálok ki, hogy tágítsam a látó- illetve ízlelőköröm. Rájöttem, hogy rengeteg étel van, amit még nem kóstoltam, és rengeteg zöldség, gyümölcs és egyéb alapanyag van, amit gyerekként kóstolás nélkül elutasítottam. Ilyen például a bableves, melyet felnőtt fejjel kóstoltam csak meg, és kiderült, hogy szeretem. Sosem kóstoltam a spenótot, a lencsét, de még a húsokat is csak most kezdem megismerni és megszeretni. A blogra csak olyan recepteket fogok feltenni, illetve megosztani, melyet kipróbáltam, teszteltem. Remélem lesz közte olyan, melyet szívesen kipróbálsz, amihez én hozom meg a kedved.

Üdv a blogomon!

Sokszor látom az embereket unatkozni és küszködni a mindennapokban. Monotonon éljük az életünket. Szeretném, ha mindenki ugyanúgy tudná élvezni a hétköznapokat, látná a színeket, érezné az illatát, élvezné a színeit, érezné az ízeit, kihasználná a nap adta lehetőségeit! Megpróbálok ebben segíteni receptekkel, évszakhoz illő kreatívkodással, tippekkel! Remélem jól fogod itt érezni magad!