Ezekkel a rövid versekkel remekül lehet a gyerekeket az őszre hangolni, és megszerettetni velük az őszt! Hiszen csupa móka a hideg, az eső, a sár is! 🙂
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Darázs Endre: Csupa sár
Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.
„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”
Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.
Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”
”Egy, kettő, három, négy,
kicsi cipő, hová mégy?
– kipp- kopp kopogok,
óvodába ballagok..”
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van gesztenyefa-
levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek
kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja,
Hét ujja,
Hozzá még a hátulja.
Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!
Galambosi László: Dió
Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Lukács Angéla: Ősz
Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.
Zsadalányi Lajos: Eső esik
Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap
Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!