Nem tudom, hogy ki hogyan és mikor tanult meg főzni, de nekem nagyon sokáig a konyha volt a leggyűlöltebb helye a lakásnak. Otthon nem tanultam meg főzni, anyum nem erőltette, engem meg nem érdekelt. Amikor elköltöztem otthonról, egy olyan egyterű lakásba költöztem, ahol nem volt ajtó a konyhán. Ezért nap, mint nap szembesültem a hiányosságommal. Természetesen úgy kezdtem, hogy minden márka összes instant porát megvettem, és így főztem én, nagyon sokáig. Annyira nem értettem a főzéshez, és nem is szerettem enni, hogy az első csirkemellemet – apró kockára vágottat – másfél óráig pároltam, mert gőzöm sem volt hozzá, hogy milyen állagúnak kell lennie. Azután elköltöztem az akkori kapcsolatomtól, és a mostani páromhoz költöztem. Persze eleinte csak ő főzött. De mit tesz az igaz szerelem egy nővel?! Kedvet kaptam a konyhához, megkedveltem az ízeket, a fűszereket, a sütést és a főzést. Élvezettel készítettem el neki az egyre bonyolultabb ételeket, és melegséggel töltött el az, ha láttam, hogy jóízűen eszi azt amit neki főztem. Napról napra egyre kevesebb kész étel és porok voltak a kamrában, és egyre többször próbáltam ki az új ételeket. Ma már csak egy-két étel van, amihez port használok, de csak azért, mert annyira ízlenek, hogy nem találok olyan receptet, amivel el tudom hagyni. Minden hónapban legalább egy új receptet próbálok ki, hogy tágítsam a látó- illetve ízlelőköröm. Rájöttem, hogy rengeteg étel van, amit még nem kóstoltam, és rengeteg zöldség, gyümölcs és egyéb alapanyag van, amit gyerekként kóstolás nélkül elutasítottam. Ilyen például a bableves, melyet felnőtt fejjel kóstoltam csak meg, és kiderült, hogy szeretem. Sosem kóstoltam a spenótot, a lencsét, de még a húsokat is csak most kezdem megismerni és megszeretni. A blogra csak olyan recepteket fogok feltenni, illetve megosztani, melyet kipróbáltam, teszteltem. Remélem lesz közte olyan, melyet szívesen kipróbálsz, amihez én hozom meg a kedved.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: